Kinga és Attila esküvői képek

Egy szerelmi történet a Hargita ölelésében

Vannak helyek, amelyek nemcsak szépek – hanem lelket érintenek. Ilyen Erdély, ilyen a Hargita és ilyen volt ez a nap Kingával és Attilával.

Ahogy megérkeztünk a hegyek közé, valami különös nyugalom ereszkedett ránk. A természet itt nemcsak díszlet – hanem szereplője lett a történetüknek.

A köd alól kibukkanó dombok, az őszi színekbe öltözött fák és a távoli hegyek sziluettje úgy ölelték körbe őket, mintha az egész vidék az ő szerelmüket ünnepelné.

Kinga ruhája finoman suhant a szélben, Attila tekintete pedig minden mozdulatában ott volt – csendes, erős, szeretettel teli.

A csend néha hangosabb, mint a szavak. Ebben a csendben született meg minden pillanat, amit a kamerám megörökített.

Voltam már sok helyen, fotóztam sok boldog párt – de itt, ezen a napon, valami más történt. Mintha maga az idő is lelassult volna, hogy teret adjon a kimondatlan szavaknak, a lopott mosolyoknak, az öleléseknek, amelyek nemcsak a testet, hanem a lelket is átmelegítik.

Ez egy olyan emlék lett, egy olyan történet, amit a hegyek is megőriznek.